A Föld története · 10. rész

Galaktikus kannibál: kit evett meg a Tejútrendszer?

Megjelenik: 2026. november 10., kedd, 18:00 · 22 fejezet

A Tejút sávja csendesnek és szelídnek tűnik, pedig egy tetthely. A csillagváros, amiben élünk, más galaxisokat nyelt el, és a lakoma ma is tart. Ebben a részben megnézzük, hogyan lepleztük le a Tejútrendszert a Gaia űrtávcső adataiból, és kik az áldozatok. A végén pedig azt is, hogy mi vagyunk-e a következő fogás: az Androméda-ütközésről a válasz az elmúlt két évben kétszer is megváltozott.

Ezekről lesz szó:

a galaxisok evéssel nőnek, és a halo csillagai szembemennek a forgalommal,
a Gaia, az égbolt legpontosabb térképe, és a hüvelykujj-trükk, amivel a távolságot méri,
a Gaia-kolbász és Gaia-Enceladus: egy galaxis, ami tízmilliárd éve zuhant belénk,
a Nyilas-törpegalaxis, amit a Tejútrendszer ma is a szemünk előtt szed szét,
a csillagok ujjlenyomata: a Kraken és az Omega Centauri,
a Magellán-felhők, amelyek valószínűleg most járnak itt először,
az Androméda: 2012-ben „biztos” ütközés, 2025-ben pénzfeldobás, 2026-ban kilencven százalék, de nem biztos.

Források

Ha valamit nem akarsz elhinni nekem, itt ellenőrizheted:

A Gaia második adatközlése: Gaia-együttműködés, A. G. A. Brown és mtsai (2018), Astronomy & Astrophysics 616, A1.
A „Gaia-kolbász”: V. Belokurov, D. Erkal, N. W. Evans, S. E. Koposov és A. J. Deason (2018), Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 478, 611–619.
Gaia-Enceladus: A. Helmi és mtsai (2018), Nature 563, 85–88.
A Nyilas-törpegalaxis felfedezése: R. A. Ibata, G. Gilmore és M. J. Irwin (1994), Nature 370, 194–196.
Csillagkeletkezési fellendülések a Nap környékén: T. Ruiz-Lara és mtsai (2020), Nature Astronomy 4, 965–973.
A Kraken a gömbhalmazokból: J. M. D. Kruijssen és mtsai (2020), Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 498, 2472–2491.
Fekete lyuk az Omega Centauri közepén: M. Häberle és mtsai (2024), Nature 631, 285–288.
A Magellán-felhők első elhaladása: N. Kallivayalil és mtsai (2006), The Astrophysical Journal 638, 772; G. Besla és mtsai (2007), The Astrophysical Journal 668, 949.
A Nagy Magellán-felhő beolvadása: M. Cautun, A. J. Deason, C. S. Frenk és S. McAlpine (2019), Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 483, 2185–2196.
Az Androméda, 2012: R. P. van der Marel és mtsai (2012), The Astrophysical Journal 753, 9.
Az Androméda, 2025: T. Sawala és mtsai (2025), Nature Astronomy 9, 1206–1217.
Az Androméda, 2026: H. Wu, Y. Huang, H. Zhang és G. Sun (2026), The Astrophysical Journal Letters 1001, L19.
Online: az ESA Gaia-missziójának oldala (esa.int) és a csillagaszat.hu.

A képekről

A saját animációk: a parallaxis (a hüvelykujj-trükk és a Föld pályája, nem méretarányos), a Nap környékének csillagkeletkezése a Ruiz-Lara-féle csúcsokkal (a görbe alakja sematikus, a csúcsok időpontjai a cikkből), az országúti hasonlat és az Androméda-ütközés esélye a három cikk szerint. A galaxis-lakoma, a Gaia-Enceladus becsapódása és sebességábrája (a „Gaia-kolbász”), valamint a Nyilas-törpegalaxis szétszakadása saját részecske-szimuláció; a pályák és az idők szemléltetők. A galaxis 3D-s képe valódi fotóból készült (M101: ESA és NASA, CC BY 4.0). Vaszilij Belokurovról, Rodrigo Ibatáról, Gerry Gilmore-ról és Mike Irwinről nem találtam szabad felhasználású képet. A sorozat-szignál és a zárókártya hátterének kivételével ebben a részben nincs mesterséges intelligenciával készült kép.

Valódi fotók, ábrák és illusztrációk (Wikimedia Commons):

A Tejút: ESO/H. H. Heyer, CC BY 4.0 (a Paranal fölött); ESO/Y. Beletsky, CC BY 4.0 (a Tejút közepe a VLT lézerével); ESO/S. Brunier, CC BY 4.0 (panoráma); NASA/JPL-Caltech/R. Hurt, közkincs (a Nap helye a Tejútrendszerben); NASA, ESA és A. Feild (STScI), közkincs (a halo, illusztráció); NASA/JPL-Caltech/ESA/CXC/STScI, közkincs (a Tejútrendszer közepe)
A Gaia: ESA/ATG medialab, háttér: ESO/S. Brunier, CC BY 4.0 (az űrtávcső); ESA/Gaia/DPAC, CC BY 4.0 (a teljes égbolt a 2. adatközlésből); ESA/Gaia/DPAC, CC BY-SA 3.0 IGO (a Tejútrendszer családja); ESA, Koppelman, Villalobos és Helmi, CC BY-SA 3.0 IGO (Gaia-Enceladus törmeléke, szimuláció)
Csillagászok: Amina Helmi: Bram Saeys (NWO), CC BY-SA 4.0; Roeland van der Marel: NASA, ESA, K. Wildt (STScI), közkincs
Galaxisok és csillaghalmazok: NASA, ESA és a Hubble Heritage Team, közkincs (Antennák); ESO, CC BY 4.0 (Nagy Magellán-felhő); ESA/Hubble és Digitized Sky Survey 2, Davide De Martin, közkincs (Kis Magellán-felhő); Y. Beletsky (LCO), D. Martinez-Delgado/ESO, CC BY 4.0 (a két Magellán-felhő); K. Vivas és CTIO/NOAO/AURA/NSF, CC BY 4.0 (a Nyilas-áramlat környéke); ESA/Hubble és NASA, közkincs (M13); ESA/Hubble és NASA, M. Häberle (MPIA), CC BY 4.0 (Omega Centauri és közepe); Adam Evans, CC BY 2.0 (Androméda); NASA, ESA és a Hubble Heritage Team, J. Blakeslee, közkincs (elliptikus galaxis); ESO/IDA/Danish 1.5 m/R. Gendler, J.-E. Ovaldsen, C. Thöne és C. Feron, CC BY 4.0 (Carina-köd); ESO, CC BY 4.0 (Barnard 68); ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), CC BY 4.0 (HL Tauri korongja)
Az Androméda-ütközés: NASA, ESA, Z. Levay és R. van der Marel (STScI), T. Hallas és A. Mellinger, közkincs (a 2012-es forgatókönyv); NASA, ESA, STScI, T. Sawala (Helsinki Egyetem), DSS, J. DePasquale (STScI), CC BY 4.0 (a 2025-ös lehetséges jövők); NASA, közkincs (Hubble)
Hasonlatok: Dietmar Rabich, CC BY-SA 4.0 (CD-lemezek); Arild Vågen, CC BY-SA 4.0 (körforgalom); BishopNana, CC BY 4.0 (narancsok); Wing, CC BY-SA 4.0 (apály és dagály a Temzén); Филип Романски, CC BY-SA 3.0 (pénzfeldobás)
Mitológia és Föld: Oltos (?) / Psiax köre, Louvre, közkincs (Athéné és Enkeladosz, vázakép); Giuseppe Amenta, CC BY-SA 4.0 (az Etna kitörése); W. H. Lizars, közkincs (Kraken, metszet); Eduard Solà Vázquez, CC BY 3.0 (Eoraptor-csontváz); NASA/SDO, közkincs (a Nap); Milo44, CC BY-SA 3.0 (Allende-meteorit)

Hibát találtál? Írd meg a videó alatt kommentben. Kijavítom, és a következő rész leírásában is jelzem.

Fejezetek

Források

A képekről